Mindig is imádtam aludni. Mondhatnàm, mióta az eszemet tudom. De nem mondok ilyet. Emlékeim szerint pindúrként is Nehezen keltem, ovi nem volt ( vagy csak alig) ált.isk csak egy köpetre, s a 8 órára beérés nyolcadikig teljesíthető volt. ~többnyire.  Aztán a "városi" nagysuli, anyukám gyötrelmes ébresztgetései.. Lassan 16 éve, mióta az első mobilomon a szundi funkció bemutatkozott, na akkor indultam meg a lejtőn. A klasszikus kérdés: mennyi az ember alvásigénye?=még 5 perc.
De persze a középiskolában még nem volt dráma. Késtem, na bumm. Aztán jött az első munkahely...{ebbe most ne menjünk bele)  Majd sok-sok évvel később az álom munkakezdés: reptér du2.
De mint tudjuk minden elmúlik, s Zorán szerint azé'szép...! Mindenesetre imádtam azt a két évet, mikor reggelente ágyba kaptam a kávét, vagy, ha egyedül ért a reggel, 11-kor kezdődött a nap, és a kávé. Csodaság volt komótosan készülödni, dögleni a tv előtt, s lehúzott ablakkal repülni a gyorsforgalmin, s drukkolni, h legyen parkplacc közel a bejárathoz...  :D

Mostmegugye: "TugggyukKI" miatt fél éve nem aludtam. Jót. Egyben. Reggelig. Egy hete pl: 4.20kor!!!! Ébred a kis nyavalyás.
Persze Ő sokkal szebb, mint Harry ősellensége, s a neve is kimondható: Artner Ádám.

Most itt szuszog mellettem. És gyönyörű, illatos, pihepuha. Zabálnivaló.

Nézem és mosolygok. Az anyaság egy teljesen tudathasadásos állapot.
De több ilyen projekt/állapot  nem lesz. !

Ps: Aludni akaroooook